Éji szirének hívogató dalára,táncolva süllyednek el az estben megfáradt csillagok.Hajnalcsíkokat hasít a bíborég,réseket feszít a zajtalan világra,a fény némán ömlik arcunkra. Levetkőzik a csend bennünk,s ruhátlan kúszik szét körülöttünk...csak az ujjam érint testeden...Ebben a halk forgású nászban,álmaim illata válladon lélegzik,szorító akaratom nem enged mellőled.Hisz én játszani vágyom veled még mezítelen boldogölelést,széppé olvadó eggyé tartozást.Ismerni akarom minden rejtett titkodat,hallani a bennakadó sóhajok felszakadó,majd halkuló lüktetését...ahogy ujjam érint lassan testeden...Lélegzetedhez csitulva gömbölyödöm,s apró lángokat simogatok ki bőrödből.Szelíd rezgésekkel szemed vezeti kezem,és a szenvedélyek ringató lélektáncában,a szűzfehér arccal ébredő mában megpihenve virrasztok érted.Íriszem rejtett mélyébe bújtatlak,hogy megőrizzelek magamnak...hangnak,csendnek, fénynek,a most és mindörökkének...
