Szerettem volna inni még kicsit tiszta szavaid éltető cseppjeit.Lágy harmatom voltál,de magához int Téged mennybéli távolság megint.Hiába ébred minden nap a Nap,hervadó fejem a föld felé mutat.Szomorú száradás húzza szelíden,lágy szellővel is a halál üzen.Ha Te elmégy én is elmegyek,szárától elhaló vadvirág leszek.Szélnek eresztem törtfehér álmaim,szédelgő szirmok lepkeszárnyain.
