Nem adok tenyeredbe hitetlen imát,se lágy mosoly puhította éles szavakat.Nem adok holdas körmödnek napbarnította nyakat,szigorú álladnak titkos támaszt,se megvont vállat.Nem adok ajkadnak érzékeny puha fészket,rebbenő szavakat,nem adok vágyba borzongó szembeforduló hátat hogy simogasd.Nem adok hozzád tapadó testedbe ijedő ölelő vágyat,nem adok suttogó éjszakákat.Nem adok reggel kezedbe kócosra álmodott képeket...Nem adok szavak köré fonódó puha csendben tekergő kísértést,lusta nyelvet,se csókot,se szót,se csendet.Nem adok látomást,bőrödre csorgó felajzott fényt.Nem adok álmot,harmatos öledre boldog könnyeket,szemet szemednek.Szemedbe hulló szürke kék létörvényt,esztelen tekintetet...Nem adok ölelve ziháló meleget éjjel,nem adom álmodnak kéretlen kínlódó vágyam.Nem adok arcot,nem adok ölelést,nem adok testet,nem adok fényt.
MERT NEM KÉRSZ.
