Hogy tudnám elmesélni milyen érzés mezítláb járni a mennyország füvén,versenyt futni a fénnyel s megpihenni felhõpárnák keskeny peremén.Súlytalanul sodródni az idõ testtelen-végtelen zuhatagában,csukott szemmel és tágra nyitott szívvel elmerülni az öröm folyamában.Mezítláb fönn a mennyország füvén,túl emlékek és fájdalmak világán,egyszerre sírni és szívbõl nevetni a boldogság sosem múló csodáján.Lebegni és suhanni,reszketni és zuhanni,hallgatni ahogy egyre gyorsuló ütemet ver szívemben az óra s felriadni karodban ringatózva.
