Álmodj velem.Halvány szégyenpírral köszönt rám a hajnal,még él az álom pilláim ölén.Ágymeleg titkom féltve őrzöm,nem tudhat róla más,csak én.Ébredez mellettem a szekrény, a szék,a lenge függöny átszűri a gyenge fényt.Már látni vélem tested szép sziluettjét,ahogy alszol,ahogy átölel a mély.Hozzád bújok,meleg puhaságod úgy hív,úgy simogat,halk szuszogásodba ringatom édes vágytól szép kínomat.Megrezzensz,s ölelő karjaim már fonódnak köréd,mondanám,ajkamon ott ül a néma kéj.Ne félj, csak én vagyok,ki a csend fülébe suttogok.Érzésekből szőtt,szavak nélküli világ. Csak álmodd az életet velem tovább.
