Sarkig tárom az ablakom,talán ma jössz pilleszárnyakon.Szemem se rebben,most jó nagyon,ahogy csendben megülsz a vállamon...S dúdolom halkan mi fájt nagyon,és könnyem remeg a szárnyadon.S vigyázok meg ne sértselek,mikor a karomba veszlek mert féltelek.Mert kóbor szél jön,és az Istenek,elviszik egyetlen Kincsemet.De sarkig tárom az ablakom,talán ma jösz pilleszárnyakon.Szemem se rebben,most jó nagyon.S most nem fáj az sem,hogy csak álmodom.
