Napjaim Nélküled céltalan vándorok minden perc erőtlen lábakon vánszorog.Szívem dobbanását porvihar elfedi dobom dobbanását ködfolyó ellepi.Napjaim Nélküled kietlen fennsíkok magányos éjeken álmomban felsírok.Minden gondolatom körötted hullámzik lelkemben égető hiányod villámlik.Napjaim Nélküled fél-emberként telnek ahová elrepülsz magamban követlek.Mégsem visz keservbe messzeséged kínja Isten szép szerelmünk sejtjeimbe írta.
