Ha nélküled is vagyok, ha nem is vagy itt, amíg a lelkemben érezlek, addig nem félek. Amíg érzem, társam vagy, addig soha nem lehetek nélküled. Ha nem talállak, ha magamban nem talállak, olyankor félek egyedül maradni, kapaszkodnék mindenben, hogy ne érezzem a lelkem ürességét. A magányos, a lélekben magányos ember a zabolátlan, az vágyik mindig tömegben lenni, az akarja felfalni a világot, az akarja széjjelszedni a másikat, akinek üres a lelke. Annak kellenek az erős ízek, az nem érzi a csak finom ízeket. Akinek a lelke társra talál, az szépen szeret, mert nincs félnivalója, az magabiztos, az nem akarja pótolni a pótolhatatlant, az nem kielégítetlen, az nem azért szeret, hogy jóllakjon, az szeretni is úgy, olyan természetesen szeret, mint ahogyan a folyó folyik, mint ahogy az egyik lépés a másikat követi .Tudja ,sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.

Ha nélküled is vagyok, ha nem is vagy itt, amíg a lelkemben érezlek, addig nem félek. Amíg érzem, társam vagy, addig soha nem lehetek nélküled. Ha nem talállak, ha magamban nem talállak, olyankor félek egyedül maradni, kapaszkodnék mindenben, hogy ne érezzem a lelkem ürességét. A magányos, a lélekben magányos ember a zabolátlan, az vágyik mindig tömegben lenni, az akarja felfalni a világot, az akarja széjjelszedni a másikat, akinek üres a lelke. Annak kellenek az erős ízek, az nem érzi a csak finom ízeket. Akinek a lelke társra talál, az szépen szeret, mert nincs félnivalója, az magabiztos, az nem akarja pótolni a pótolhatatlant, az nem kielégítetlen, az nem azért szeret, hogy jóllakjon, az szeretni is úgy, olyan természetesen szeret, mint ahogyan a folyó folyik, mint ahogy az egyik lépés a másikat követi .Tudja ,sem térbeli távolság, sem halál vagy távollét szét nem választhatja azokat, akiket egy lélek éltet, egy szeretet fűz össze.