A szívem fölött elsuhant egy árnyék; valaki hiányzik, valami fáj még; Valószerűtlen, zord messzeségben valakit várnék, de el sosem érem. Valaki alszik; álmatlan álmot.Nem ismeri még a csodás világot, amit a szívem nekem teremtett s álompermettel dúsan telehintett.Valaki moccan; álmodik mégis? Talán mellette ott vagyok én is? Karjába bújnék, ölelni vágyom, de távol van tőle az én világom;Valaki néha nagyokat sóhajt; valamit suttog; valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném, hogy boldog legyen, csak azt szeretném. Valaki itt van; álmodom álmát; én már meglestem az ő világát. Titkon velem van megint az éjben, s ajkam a csókját ízlelné éppen. Valaki mégis karjába kapna egy titokzatos, szép pillanatra. Valakit hívok, valakit vágyok; kísértenek most szerelmes álmok. Valaki elment, de visszavárom. Nélküle üres az én világom. Valamit titkon megsúgok csendben: boldogok lennénk szép szerelemben.
