KI VAGY TE?

Ki vagy te, ki ezt megteheted, zokszó nélkül hirtelen,kártyavárként döntöd romba sziklaszilárd életem.Fuvallatként indultál, harmatkönnyű sétára,vad viharként érkeztél eszeveszett portyádra! Szenvedélyből szőtt lepled rám borítottad,szívem vijjogó keselyűként egyre marcangoltad.Mosolyod éget, mint pusztító tűz,ki vagy te, ki velem ily kegyetlen tréfát űz?Láthatatlan láncaid testem köré fontad,tehetetlen kezeim tenyeredbe vontad.Megtépázod testem, lelkem, gúzsba kötöd tudatom,tornádóként törtetsz, rombolsz, féktelen, vad utadon. Majd megérkezvén, körbenézel porig rombolt műveden,állsz némán, s csendben tűnődsz: ki vagyok én, ki ezt tettem…Lecsorgó könnyeid vállaim áztatják,érzed, gyötrődő lelked végre hazatalált…