Tanuld meg a víztől követni utadat, tanuld meg a tűztől: mindből hamu marad. Tanulj az árnyéktól őrködni éberen, tanulj a sziklától megállni helyeden. Tanuljál a Naptól, mely nyugovóra tér, tanulj a szellőtől, mely lombok közt pihen: Hogyan kell életed leélni csendesen. Tanuld meg tőlük, hisz mindenik testvéred: Hogy kell szépen élni és szépen halni meg. Tanuld a féregtől: semmi sem fölösleg, tanulj a rózsától tisztán maradni meg. Tanuld meg a lángtól elégetni szennyed, tanuld a folyótól: utadból ne térj meg. Tanulj az árnyéktól alázatos lenni, tanulj meg a Naptól szüntelen haladni. Tanuld négy évszaktól ismerni az időt, tanuld a csillagtól, hogy az Égben erőd. Tanulj a tücsöktől: ha magad vagy, zenélj. tanuld el a Holdtól, hogy semmitől ne félj. Belátást a sastól, s ha vállad súly nyomja, nézd meg, milyen terheket cipel a hangya. Tanuld a virágtól, hogy légy szép és kecses, tanulj kismadártól: szabadon repülgess. Tanulj a báránytól: legyél szelíd, mint ő, mindentől tanuljál, mert minden veszendő. Úgy figyelj utadon, mi célodhoz viszen, tanítson, mi meghal, s LÉTED ÖRÖK LEGYEN!
