Volt egyszer valahol a távol Afrikában egy poros karavánút,melyen gyakran megfordultak kereskedők,utazók.Egy napon,török kereskedők szállítottak rózsatöveket,de váratlanul homokvihar támadt rájuk,s a megriadt tevék szanaszét szaladtak,szétszórva értékes terhüket.Minden rózsatő elpusztult,kiszáradt a forró napon.Csak egy kis gyönge tövecske sodródott a széllel,még végül elakadt egy oázis közelében.Mélyen belefúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj,sikerült megkapaszkodnia.Három nap és három éjjel kellett ahhoz,hogy kipihenje a borzalmas utazást,s a negyedik nap végre újra érezte az élet lüktetését sejtjeiben.Mohón szívta fel a nedvességet a talajból,szárai kiegyenesedtek,levelei kisimultak,és bimbója újra élénk,vörös színben pompázott.Pár nap múlva a bimbó kipattant és megszületett a sivatag első rózsája.Olyan volt,mint egy igazi csoda a sivár,szürke sivatagban:....fantasztikusan színes........és csodálatosan illatos.....
Így látta meg őt a skorpió.Még soha nem érzett ilyen vonzerőt.Éreznie kellett ezt az illatot,amihez foghatót soha nem érzett,és látnia kellett ezeket a színeket közelebbről is,amihez hasonlót még soha nem látott.Ezért hát közelebb merészkedett.Egészen közel.....És a rózsa tövise megszúrta az orrát.Megijedt és hátra ugrott.-Miért bántasz?-kérdezte a rózsát.-Én nem bántalak-felelte a rózsa.-De megszúrtál a tüskéiddel!-A tüskéim nem azért vannak,hogy másokat bántsak,hanem,hogy megvédjem magam másoktól.-Tőlem nem kell félned,én nem akarlak bántani,sőt,ha kell megvédelek.-Köszönöm-mondta a rózsa.Gyere máskor is,olyan magányos vagyok.Így aztán a kis skorpió mindennap meglátogatta a gyönyörű rózsát,és csodálattal nézett fel rá.
Egy napon azonban, a rózsa levelei lehajoltak,s úgy tűnt,nagyon beteg.Amikor meglátta őt a kis skorpió,aggódva megkérdezte:-Mi történt?Mi a baj?Miben segíthetek?.....És a rózsa így válaszolt:-Nem tudsz segíteni!Túl nagy a forróság,nem találnak már vizet a gyökereim.
A kis skorpió nem kérdezett többet,megfordult és elindult az oázis irányába.A kúthoz érve szájába vett egy csepp vizet, és visszaszaladt a rózsához,és a tövéhez cseppentette.A rózsa bágyadtan hajtotta le a fejét és csüggedten mosolygott a kis skorpió értelmetlennek tűnő erőlködésén.De a skorpió,most nem törődött mással,csak elszaladt és visszajött,egy újabb csepp vízzel,tette ezt tízszer,százszor,ezerszer.....És este,amikor lenyugodott a Nap,és felkelt a Hold,a rózsa újra felemelte fejét,és boldogan nyújtotta a telihold felé,s illatát széthordta a szél.
A kis skorpió a végkimerülés szélére került,elnyúlva feküdt a rózsa lábánál,de szeme ragyogott,ahogy felnézett rá.S ekkor a a rózsa letekintett,s hálásan mondta:-Megmentetted az életemet.Bárcsak meghálálhatnám valaha.Mit tehetek érted?-Nincs más kívánságom,csak egyszer az életben szeretném közelről érezni a virágod illatát.De tudom,te nem tudsz hozzám lehajolni,én pedig nem tudok felmászni,mert tüskéid agyonszúrnának. A rózsa ekkor elmosolyodott,megrázta magát, s lehullott az összes tüske a száráról.Tudta,hogy így védtelen marad,de ez volt a legkevesebb,amit megtehet a kis skorpiónak hálából.És ekkor a kis skorpió összeszedte utolsó erejét,és felmászott a rózsa szárán,egészen addig míg el nem érte a virágot.Ekkor ollóival vigyázva átkarolta,fejét óvatosan bedugta a szirmok közé...S,mint szerelmes férfi,ki arcát kedvese hajába fúrja,úgy szívta be a kis skorpió is, a rózsa bódító illatát.Egészen beleszédült!Itt a magasban a tömény illat,a csillagok ragyogása,és a sivatag végtelensége megérintette lelkét.Elmosolyodott,mert most már tudta,mi a boldogság.Lábai elernyedtek,ereje elfogyott és ájultan zuhant vissza a rózsa tövéhez.A hajnal első sugarai,már csak a kihűlt testét találták.S a rózsa szirmaival összegyűjtötte a hajnali harmatcseppeket,s mint könnyeivel megsiratta a kis skorpiót.Néhány csepp a skorpióra csöppent,rózsaillattal borítva be testét. Néhány nap múlva a rózsa is elhervadt,nem volt már ,ki vízcseppekkel táplálja a nagy forróságban.
Az emberek sok-sok év múlva, találtak egy elhalt skorpiót a sivatagban.Nem értetették,hogyan lehet rózsa illata,hiszen a rózsát és a skorpiót olyan hatalmas távolság választja el egymástól.Több ezer kilométer.... Nem tudták,és nem is tudhatták,hogy létezik egy magasabb rendű erő,mely két sorsot egymáshoz rendel és összekapcsol !
