Majd ha, szeretkezéseink alatt, elsüllyed a világ, és fájón izzik minden perc, ha nem vagyok Veled. Majd ha, kitalálok sok-sok apró kedves hazugságot és hívlak, csak azért, hogy találkozhassak Veled. Majd ha, bőrömön kiütközik öleléseid hiánya, s keserűség és fájdalom
marja agyam nélküled. Majd ha, mint sivatagban tévelygő kicserepesedett ajkakkal félőrülten kergetem csókjaid délibábját. Akkor esküszöm rá, s magam is elhiszem, hogy egyetlen vagy,
kit szerelemmel szeretek. És tudom, ha egyszer elhagynál, semmi sem törölhetné ki, agyamba vésett csillogó emlékképedet.
