2009. szeptember 4., péntek

Színes szavaidnak édes mérgét iszom,ha ajkadról lengve kel életre a vágy.Az est ráncába búvó sérülékeny titkom megnyílik előtted, mint új bizonyosság…Szoros ölelésed nemes muzsikája,szívritmusod tánca őrületbe kerget.Versvirággá serken vörös nyoszolyája,szirmát hullajtja, majd átadja a szélnek…