Hajadon ujjaim szálanként tapintják, fodrozó hullámaid belemélyednek, úsznak szét nem bírom tovább, feladom én hadd mondjam el most neked
mi az mikor csak úgy vezetek dobálnak a hegyek, az eső és nem érdekel, hogy tépek hullámzik a lelkem, az út meg minden egyszer úgy is, látnokként érzem olyan tavasz meg nyár önt el könnyeimmel, szemedben múlok el.
