...Nem tudom, mennyi ideje imádlak, ahhoz tudnom kellene, mióta vágylak megtalálni ebben a tökéletlen világban... ha tudnám mióta jelented az életet nekem még csupán újszülöttje lennék az őszi napok ölelésének... Ha számolnám a perceket nem élném meg őket, csupán hangzatosságot keresnék, hogy kötni tudjam valamihez a csodaszerűség finom fonaltestét, vagy fennkölt sorok kedvéért hagynám, hogy gondolatáramlásaimat inkább megfontolt szavak vezessék...Ha ezt tenném, érzelmem őszinte nem volna, ezért nem írom soha lángolásomnak mikor kezdődött valamely szakasza, nem írom, hogy lelkedet mióta kívánom, vagy azt, tested illatos tüze mikortól oly fájdalmasan vágyott… Számvetést készíteni tudomány dolga de realitásnak nincs oly finom foka, ami tudná, mikor jött el a megszentelt óra, mikor a valóság elmosta az álom határait, hol szenvedélyem apró magja csírájába szökkenve éltető napfényedtől táplálva arcát a fénybe fordította...
