Ha nagyzajú lázban szorítom a kezed s fegyelmezett csöndemben a hangod keresem,csak azért van, mert félek hogy majd egyszer egymást fölkutatnunk szavunk nem leszen...Ha verseimbe szövöm néma vallomásoms elhamvad bennem a zöldje szemednek,csak azért van, mert nincsen maradásom ha árva halántékom hiányodtól lüktet.Ha szomjas lelkem, szomját veled oltja s a színes semmibe veled olvadok,csak azért van, mert szívem neked mondja,hogy fél hogy egyszer magam maradok.
