2009. december 5., szombat

VÁGY

Édes légy,mint az első bátortalan csók,melyben visszafojtott várakozás lobog.Reszkess a vágytól,de ne szólj semmit,már messziről halljam, ahogy véred ereidben robog.Légy mint kitörni készülő vulkán,csöndes,hagyd éreznem rettentő erőd.Ne érj hozzám,de szegezz magadhoz,mint szállni vágyó tárgyait az anyaföld.Minden porcikád értem égjen,csukott szemmel is lássam hatalmas tüzedet.Ujjad végében tudjam a lángot,most nem elég a csöndes,elringató szeretet.Akarj engem,mint ki öröktől akar,forró lehelet legyen minden ki nem mondott szavad.S mikor szememből a vágy könnycseppként kicsordul,majd akkor,csak akkor add nekem oda magadat.