2009. december 9., szerda

HÁTADRA SZÁRNYAKAT KARMOLVA

Ne várj tovább!Tüzek lobognak,ne várj tovább!Az izzás már kevés,égni kell most,elhamvadni akár!Tüzet gyújt benned minden égető érintés,miért reszketsz?A félelem még megbújik benned valahol,miközben tested már a szabaduló vágyról dalol.Minden mozdulatunk egymásba fonódik,minden tiszta szavunk suttogó sikollyá oldódik.Megszűnik a külön vált létezés átka,elég volt!Eleget vártunk már az egyesülés mámorára.Érints meg Te is,ne törődj semmi mással.Minden más hazugság,a szó,a remény,a vágy és még a szerelem is.Tűz kell most,vadul égni kell,tested a testemhez közel,Te is tudod már,nem baj ha elveszel.Önmagad nem őrizheted meg a féktelen lobogásban.Megszűnsz,feloldódsz a lüktető harmóniában.Anyagtalan ritmussá leszel,az örök létezés hulláma fut át testeden.Azért ölelünk hogy a kettőből egy legyen.Nem számít ha fáj ,nem számít ha kegyetlen.Nem számít ki volt már,most Te vagy,most Én vagyok az Egyetlen!Örvénylő kéj vagyunk,teremtő erő,így formálódik a Mindenség,az Egy sokkal több mint a kettő.Ki vagy? nem tudom... ki vagyok? nem tudod...De ölelésünkben újjá született az Élet,megtisztult a Világ,a szeretet újra élni kezdett,a szerelem ismét gyöngéd lett.Egy mindent elsöprő,minden gátat széttörő,esztelen és dühöngő vad és gyengéd egyesülés után.