skip to main |
skip to sidebar
MIKOR MEGLÁTTALAK
Mikor megláttalak, szerelembe öltöztem, hogy díszes ruhámban neked tesselegjek, s most oly boldogan röpülnék feléd, ha hívnál… mint a szabad égen szárnyaló madár. Ha nem vagy velem, olyan leszek, mint remegő falevél a gyenge ágon, mit lenget az őszi szél s ki fohászkodva várja, hogy szelíd napsugarad melege körülölelje. Nem engedhetlek el. Éltem nedűjét belőled merítem, ne hagyd, hogy kiszáradjak, e szomjúságtól meghalok. Szeress! Szoríts! És fogd a kezem. A magány léket hasít minden lélegzeten. Ne félj hát… Sorsodnak rögös, szűk csapásán mögötted lépkedek. Oly szorosan átölelve, hogy eggyé válok veled, s önmagad pusztító, vad szellemétől megvédelek. Maradj velem. Ékes ruhám díszei mögött egyszerű, szerető szívem dobog s két kezem puha párnáin mindig megpihenhetsz csak hagyd, hogy szeresselek.
Mikor megláttalak, szerelembe öltöztem, hogy díszes ruhámban neked tesselegjek, s most oly boldogan röpülnék feléd, ha hívnál… mint a szabad égen szárnyaló madár. Ha nem vagy velem, olyan leszek, mint remegő falevél a gyenge ágon, mit lenget az őszi szél s ki fohászkodva várja, hogy szelíd napsugarad melege körülölelje. Nem engedhetlek el. Éltem nedűjét belőled merítem, ne hagyd, hogy kiszáradjak, e szomjúságtól meghalok. Szeress! Szoríts! És fogd a kezem. A magány léket hasít minden lélegzeten. Ne félj hát… Sorsodnak rögös, szűk csapásán mögötted lépkedek. Oly szorosan átölelve, hogy eggyé válok veled, s önmagad pusztító, vad szellemétől megvédelek. Maradj velem. Ékes ruhám díszei mögött egyszerű, szerető szívem dobog s két kezem puha párnáin mindig megpihenhetsz csak hagyd, hogy szeresselek.
