Bőrödbe tépje vágyait,kegyetlen legyen azt kívánod.Térdre hullsz előtte,ha kell önmagad megalázod.Eldobod minden kincsedet,nem is volt talán ami fontos.Úgyis magától rád talál ,sosem vagy egyedül már.Mindig körülötted érzed bár merre is jársz.Mindenhol megidézed,foltos őszi parkban a lépteit keresed.Hangjának véled a szellőt és utcákon át kergeted .Arcát látod víz tükrére vésve,reszkető bőröd emlékszik még tenyerére.Úgy lépsz a köveken mintha Ő is hallaná,úgy simítod ruhád mintha Ő is láthatná.Hozzá álmodod magad éjszaka,érte ébreszt a reggel sugara.Nappal neki mosolyogsz,rá nevetsz fátyolos szemekkel.Csak szorítását éreznéd,egyetlen érintését.Csak megszolgálhatnád vad ölelését.Tépje a bőrödbe vágyait,írja testedre a múlhatatlan kéjt.Tegye gyönyörré a fájdalmat,idézze nappal is az éjt.Emléke életeken túl is veled marad,feledni soha nem lehet.Érte élsz újra meg újra minden földi életet.
