VÁGYAKOZÁS

Szeretnék madár lenni, ki hozzád elrepül, olyan, ki érted minden rosszat elkerül. Boldogan szárnyalni a felhők között érted, leveledet vinni, ahova csak kéred. Édes lenni ajkadon, mint a méz cseppjei s ontani szomjadat, mint forrás hűs nedvei. Vagy kenyeredként az asztalon nyugton várni, hogy mindig könnyedén meg tudjad találni. Kabátod lenni a hideg, zimankós télben, melegíteni, hogy szíved lángja ki ne égjen. Forró teaként átjárni tested minden kis zugát, s megcsókolni belsőd minden kis hajlatát. Könyved lenni, mi rosszat sosem ír neked, örökké csak arról mesél mennyire szeret. Vagy akárcsak egy poros kép, mi figyel reád, ellenőrzi életed minden pillanatát. A legutolsó koszos, vásott ruhadarab a széken, ami még érzi jelenléted a szobában egészen. Csupán egy kis porszem, ami csak néha látszik, ha ragyogó szemed fénye alkonyatkor rávilágít. Párnád lenni, amire este fáradtan lehajtod fejed, s álomba ringatni gyönyörű testedet. Átölelni takaróként minden porcikádat, s vágyni, mindig csak vágyi, örökké teutánad.