A szeretet ünnepe hamuszín árnyéka koszorúba fonja a csonka tegnapot,s míg sötétbe olvad a fények játéka hinni-akarással hozzád simulok.Ez eddig elnémult, fáradt örömöm andalító varázsodtól újjászületik,s mint sorvadót a láz izzásod gyötör,szelídléptű sóhajommal összefonódik.Szívem mécsesén pislákol egy láng zsoltárok hangján halkan dudorászik,szavakba csorbul ajkamon a vágy majd ünnepet ülve - karjaidban alszik.
