HOL FÁZVA,HOL LÁNGRA GYÚLVA

A halvány lámpafény szelíd aranyában nézem élettel telített szemed magamat feledve ajkad mosolyában szépséged csodálom kővé meredten. És hol fázva, hol pedig lángra gyúlva illatodba merülök félő gyönyörrel hajad éjszínébe ujjaimat túrva kéjes ájulatba nyögve veszek el.