Szeretni hozzád szegődtem,hittel élni a hitetlenek életét...nem csak érzem,de tudom is nem jött el a vége még.Tekintetünk rezzenetlen,oldalra nem nézni...csak menni egyre előre,így lehet visszatérni.Lépések a talpak alá,feltekeredik az út...békét nem lehet találni ha megölöd a háborút.Nehéz-semmi létünk vonszolni szárnyszegetten...markomban volt a Boldogság Madara,de mosolyogva elengedtem.Magadra hagyott szabadon,csak sivár magányod van veled...boldog rabságra vágysz,tedd hát gúzsba a kezed.Lelked nem hagyhatod lebegni a semmiben...kösd szorosan hozzám,járjon mindig velem.Mennyi mosolyt fakaszt az alázatos fájdalom...virággá válik minden tüske gyönyörhöz vivő utadon.Álszentekkel ki törődik,semmit nem tudnak a boldogságról...milyen békés a lélek amikor a test már lángol.Létezhetsz velem amikor megengedem...a mennybe repítelek,mert én megtehetem.
