Ahogy hátra hajolt...azok az ívek,emlékszem most is,érzem hogy siklott tenyerem a bőrén.A kezemben tartottam,bár nem teljesen pőrén,de a lelke meztelen volt,vétkeit rég levetette és nem vett fel álszent mosolyt helyette.Ahogy előre borult...azok a lankák,emléksze,most is érzem,sejtjeim Őt akarták,megismerni minden titkát.Kezemben tartani a testét,feledni nappalt és estét,vezetni az önmegvalósítás útjain,feltöltődni a gyönyör rejtélyes kútjain.Ahogy kezemhez simult...azok a rezdülések,emlékszem,most is érzem,én suttogtam testére a taktust,ereiben a vér átvette a ritmust.Harmóniába olvadtak a lüktető mozdulatok ahogy én akartam csak úgy mozdulhatott és olyan magasra repítette a képzelet ahonnan zuhanni is élvezet.Ahogy elém omolt...azok a csókok,emlékszem,most is érzem,tisztán dőltek le ostoba emberi határok,szégyenlősen bújtak el az egykori álmok.Ősi ösztönök törtek elő,egyetlen pillanatban feltárult a jövő,testén át a lelkéhez engedett,hatalmat adott az Utak felett.
