Lemondani és fejet hajtani egy sértett asszony oldalán, aki
Azon tűnődik és munkál örökkön, hogy ostorozzon jobban, hogy gyötörjön;
Ki minden jóra rásüti, hogy vétek, ki fél s nem ért, kit félek s nem értek;
Egy nő mellett, ki másra vágyik - többre - s nincs tehetsége semmi az örömre,
S a fájdalom jogából mit sem enged, s fájdít, ha fáj, és szenvedtet, ha szenved;
Ki igazamat sosem látta be, mert igazát szegezte ellene,
Míg védhetetlen vádjai alatt meggyűlöltem magát az Igazat;
Egy nő mellett, kinek hóhéra lettem, ki tönkretett, kit én is tönkretettem,
S most úgy sajnáljuk és emésztjük egymást, mint élő bűnjelt, izzó szemrehányást;
Egy nő mellett, kit mindenekfelett gyűlölhetnék és mégis szeretek,
S a vágy, amelyen büszkeségem ég el, úgy hozzáláncol sajgó kötelével,
Hogy álmomban sem szabadulhatok; mellette, kivel élni nem tudok,
De aki nélkül elvesznék azonnal; ki bűntudattal büntet és iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam; kinek, amim volt, tékozolva adtam,
Most mégis rág, és sírva szegezi le, hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Aki kifosztott, és akit kifosztok, kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki - bár félem és gyalázom - egyedül méltó hozzám a világon,
Mellette élni, egy fedél alatt : ez most a tét és ez a feladat.
