2009. március 2., hétfő

VAD LÓ

Tüzes vagy, ágaskodsz a szélben, minden porcikád remeg, azt gondoltam magamban - megszelídítelek. Nem tűrsz zablát se pányvát, hab lepi testedet, leszel még engedelmes - megszelídítelek. Vágtatsz a pusztaságban, sörényed vadul lebeg, pihenj meg néha kedves - megszelídítelek. Ha mindenkit felöklelsz, ki közeledbe megy, zabot viszek kezemben - megszelídítelek. Nem kell ostor, se pálca, csak suttogok neked, már felfigyelsz szavamra - megszelídítelek. Most figyelmesen nézel, rám csillan szép szemed, én mosolyogva hívlak - megszelídítelek. Habozva meg-megállsz, a füled hegyezed, én lassan simogatlak - megszelídítelek. Ujjaim alatt érzem, a bőröd bizsereg, az érintésem nyugtat - megszelídítelek. Már itt sétálsz nyomomban, a vállamon fejed, emlékszel? - ugye mondtam: - megszelídítelek.