Mikor szép fejed álomra hajtod tudom, nincs veled senki sem.Leeresztett redőnyöd, zárt ajtód mögött altatódajkád csak a gyötrelem .Mikor bús fejed álomra hajtod s a köddé folyt időbe néz szemed.A fájdalom is csak egy imbolygó folt,csupán Te nem tudod, de én ott vagyok veled .Kulcslyukon át osonok be hozzád,szellemszárnyon, mint a képzelet.Megigazítom rajtad gyűrött takaród,gyengéden megsímogatom fejed .Egy pillanat, s újra itthon vagyok,sugárzik, melegség járja át szívem.Ha te nem is érzed, öröm, hogy én tudom,veled a fényt sikerült ma megérintenem .Mert senki vagyok, ha nem szerethetek,poshadt vizű tó csak egész életem.De ha van, ki szomjazza érintésemet kristályvizet adó forrás lesz szívem.
