Nélküled

Ezer csillag fényével égtem, most sötét az éjszaka. A végtelenből a semmibe léptem, egy új élet még újabb korszaka. Fázni kezdek, ha eljön a tél, s vad játékot űz a képzelet: Egyedül vagyok, süvít a szél, s titokban suttogom a Neved... Sebzett ajkam, vérzőn is énekelt, most néma mind a táj. Kiáltásom, a messzeségből útra kelt, s most süket fülekre talál. Tűz-melegben égek, nyári estéken s vad játékot űz a képzelet: Egyedül vagyok, s az üres széken ellepi a por belevésett Neved...