Ahogy teltek a napok, nemcsak téged kezdtelek mindjobban megismerni, és nemcsak a Földet, hanem rajtad keresztül önmagamat is. A jellemem lassan kezdett kirajzolódni a szemem előtt, erények és hibák egyaránt; olyan apró tulajdonságok, amik eddig rejtve maradtak előttem, mert nem volt, ami a felszínre hozza őket. Igen, a cinizmusom már akkor megcsillogtatta önmagát... valamiért már akkor is imádtam, ha durcás-bosszús pírt varázsolhatok az arcodra, hogy aztán akaratlanul is elnevesd magad, hiszen nem volt ez más, mint játékos csipkelődés. De a jellemvonásokon túl, valami egészen más is tudatosult bennem, erőteljesebben, mint bármi: hogy férfi vagyok.
Mint már említettem, az angyalok számára tiltott a szerelem, s így a testi vonzalom is tabunak számít a föntieknek. Egészen eddig semmilyen befolyással nem volt az életemre az, hogy férfinek lettem teremtve, hiszen a testem pusztán csak egy fizikai megjelenést szimbolizált. Megjegyzem, az angyalok többsége hímnemű, és nagyon kevés női angyal él csak a Mennyekben... Isten így próbálta kiküszöbölni annak a lehetőségét, hogy kísértésbe essünk.
De itt a Földön, ahol minden egyes nap egy puha női test simult hozzám, itt éreztem először, hogy minden porcikámban, ízig-vérig férfi vagyok. Különös vágyak támadtak bennem, amikor szenvedélyesen csókoltál, vagy ha a ruhád alatt sejteni véltem a meztelenséged körvonalait... vágyak, amik meglepőek és zavarbaejtőek voltak, de úgy fontak körbe és láncoltak magukhoz, hogy lassan képtelen voltam megbirkózni velük. Nem értettem, mi történik velem... Gyönyörűség volt, ha közeledtél, de kínzó hiányérzetet adott, ha elhúzódtál... Az érintéseid felhevítették a bőrömet, és végigbizsergették a testem minden apró pontját, feltámasztva egy eddig ismeretlen, de annál hevesebb vágyat, ami most beteljesülést követelt magának. A fejemben ilyenkor egy jóleső, bársonyos köd áradt szét, kizárva magamból mindazt, ami rajtad és rajtam kívül létezett; és mintha minden vér a lágyékomba áradt volna, életre keltve egy olyan testrészemet, amit eddig egyáltalán nem használtam...
Nem tudtam a testiség misztériumáról semmit, így értetlenül álltam ezek előtt a reakciók előtt. Furcsa kísértések törtek rám, mint például hogy szerettelek volna megérinteni mindenhol, vagy épp neked szegezni ezt a lüktető szenvedélyt, de inkább elnyomtam őket magamban, még ha nehéz is volt, mert nem tudtam, hogy ezek az érzések mennyire normálisak... vagy hogy te hogy reagálnál rájuk. Egy ideig ez működött is, de ahogy múltak a hetek, egyre erősebb lett ez a furcsa kielégületlenség a testemben... míg lassan már-már szétfeszített belülről.
Kimondatlan téma volt ez köztünk, talán te se tudtad, hogy kellene átlépnünk ezt a határt, de ez a vibráló feszültség már szinte állandóan ott lebegett köztünk, és mi két szűz bájos esetlenségével álltunk előtte.
Aztán egy augusztusi éjszakán, mikor a levegő fülledt volt az elfojtott vágyaktól, végül megadtuk magunkat...
- Angelus... - hallottam a hangodat a félhomályban, miközben gyengéden simogattuk egymást. - Te tudod, mi az a szeretkezés?
- Nem... azt hiszem, nem - suttogtam.
- Mikor két ember... nem, mikor két lény szereti egymást... - mondtad halkan, miközben a tekinteted vágyódón követte a mellkasomat cirógató ujjaid vonalát. - Szóval, ha ketten szeretik egymást, akkor szüntelenül vágyakoznak a másik közelsége után, és ha ott van, még többet akarnak belőle kapni: egymásba akarnak olvadni... odaadni teljes valójukat... de mivel a lelkünk a testünkbe van zárva, így csak a testünk érintkezhet közvetlenül egymással. És ha két test egyesül... azt hívják szeretkezésnek.
Ujjaid abbahagyták a simogatást, és fölém hajoltál, ahogy elcsukló hangon azt dadogtad:
- Angelus... én... szeretkezni akarok veled...
Megfogtad a kezem, és gyengéden magadra vontad.
- Érints meg... érints meg úgy, ahogy egy férfi a nőt...
Formás melled a tenyerembe simult, ahogy magadra szorítottad a kezem, és én éreztem, hogy az a követelőző vágy ismét felüti a fejét bennem.
A másik kezemmel lágyan végigsimítottam a gerinced vonalát, fel, egészen a nyakadig, majd átölelve magamhoz húztalak, és megcsókoltalak.
Rám nehezedtél, testedet szorosan az enyémhez préselve, miközben az ujjaid mohón hatoltak a hajam tincsei közé. Valami elpattant köztünk, a határt végérvényesen átléptük, és szabad utat engedtünk a vágyainknak...
Kezem végigszántott a combodon, feltűrve a kis fehér hálóinget, hogy még többet érezhessek a sima bőrödből, mire te megtörted a csókot, és egy mozdulattal kibújtál a ruhádból, megmutatva önmagad. Ott ültél a csípőmön, kezeidet a mellkasomon nyugtatva, miközben átszellemült, mindenre kész tekinteted az enyémbe fúrtad...
A tested látványa elbűvölt, a pirulós meztelenséged magával ragadott... és én az összes érzékszervemmel magamba akartalak zárni. Lázasan reszkető kezeimmel szorítottalak magamhoz...
Ez az egész... ez az egész, ami akkor történt kettőnk között, itt él bennem kitörölhetetlenül. A párnán szétterülő hajad... a felhevültségtől összetapadó bőrünk... a remegő ujjaid, amik elmerültek a szárnyaim puha tollai között... az apró sóhajok, amik megtöltötték az éjszaka csendjét... az a hihetetlen teljességérzet, amikor a testedben éreztem az enyémet... és a fejünk felett egymásba kulcsolódott tenyereink...
Valami rejtélyes Erő vezetett minket gyöngéd kezeivel, és mi ösztönösen engedelmeskedtünk neki, rátalálva arra a ritmikus mozgásra, ami lázban tartott minket. És ami végül elhozta azt a hőn áhított beteljesülést.... Úgy éreztem, hogy kiszakadok önmagamból, olyan erős gyönyör rázta meg a testem, hogy aztán jóleső, ernyedt kábulatba zuhanjak. A valóságból először csak apró dolgokat érzékeltem: a forró, pihegő leheleted a nyakamon... az alattam hevesen dobogó szíved... és a vállamon gyengéden pihenő karjaid. És aztán, valami hűvös, nedves érintést az arcomon... Lassan felemeltem a fejem, és belenéztem a könnyben úszó szemeidbe.
- Nem is tudom, miért sírok - suttogtad, miközben halkan elnevetted magad. - Talán csak... csak mert én... annyira boldog vagyok...
Felemelted a kezed és megérintetted az arcom, én pedig belecsókoltam a tenyeredbe.
- Jól van, akkor megnyugodtam. Már megijedtem, hogy valami... hogy valami nem... volt... jó...
Mosolyogva ráztad meg a fejed.
- Dehogy... nagyon-nagyon jó volt veled.
Sóhajtottam, miközben csókot nyomtam a szádra, és óvatosan felemelkedtem, hogy lehengeredjek rólad.
Megfogtad a kezem, és visszarántottál magad mellé, hogy csókoddal űzd el a kételyeimet. Engedtem neked... de valahogy baljós, rossz előjelet éreztem. Hosszú idő után most először jutott eszembe az, hogy épp a Mennyek legtiltottabb parancsolatait szegem meg... még csak melletted sem lett volna szabad feküdnöm, nem hogy úgy szeretkezni veled, ahogy egy férfi és egy nő teszi. Akkor először hasított belém a felismerés, hogy a mellkasomban már régóta egy bukott angyal szíve dobog... és most bűnbeestem, akárcsak Lucifel.
De ahogy ott feküdtem melletted, miközben meztelen tested szorosan az enyémhez simult, és álomtól nehéz lélegzeted hallgattam, képtelen voltam félni a jövőtől. Ott és akkor olyan tisztának és logikusnak tűnt mindaz, ami köztünk történt... a te karod ölelése biztonságot adott és megnyugtatott, akárcsak egy puha, menedéket nyújtó fészek. És én ebben a bűnös ölelésben hihetetlenül boldognak éreztem magam...
