Csak kitartás!-biztatom magam, még futni kell, még minden messze van.Szolgálj szivem, még egy kicsit nekem,jaj, meg ne állj az uton hirtelen.Sok a dolgunk még s nem mutathatom,hogy a harcot már nem birom nagyon.És este ha ágyamba roskadok,érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok. Kicsit nehéz volt,jol tudom, szivem,elkoptunk, de ne sejtse senki sem.Higgyék csak azt:az óra jól ketyeg,nem irgalmaznak ám az emberek.Csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,frissen induljak minden reggelen.Csak én tudom, ha ágyba roskadok estére már milyen fáradt vagyok. Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény.Sokat sirtam; eső után a föld ilyen barázdált,csapzott elgyötört...De ha mosolygok, mint ha nap kigyul,arcom hegy-völgye lágyan kisimul.Csak este ha ágyba roskadok,érzem megint, nagyon fáradt vagyok.Csak kitartás,-kip-kop...pontosan,holnap sikerül megint biztosan.A féluton, szivem jaj meg ne állj,kip-kop....tovább is hiven kalapálj.A hegynek föl kicsit nehéz az út,sziv kell hozzá, de aki odajut,a csillagok közt csillagként ragyog...Csak este, este oly fáradt vagyok. Sose pihentem, nem volt rá jogom...Most meg-megállok s felfohászkodom;-O Istenem, kicsit még el ne hagyj!Szegény szivem, te meg szaladj, szaladj....Csak, kis kitartás, meg egy hős iram,fussunk dalolva bátran és vígan...de este már a dal is csak dadog;altassatok el engem, csillagok!
