Mikoron Rád találtam, bújtattak a rímek ,ölelő karjuk közt félve rejtegettek.
Vigyázva óvtak csukott kelyhük mélyén, majd lassan nyílni kezdtek szóvirág-szirmokként... Féldrágakő-szókkal gazdagon hintettél, s gondolat gyöngyökkel bátran díszítettél.Éjszakákban voltál a nappal fényessége, és napom óráiban a csillagfényű este... Megfordult a világ, kiestem belőle ,kitárt karod melegében új életre leltem.Kacsakőként pattantam a víztükör felett, de úgy tűnt a tó mélye mindenkor eltemet.Azonban a tó egyszer csak kiszáradt, s megmutatta magát medre a világnak.Két elsüllyedt kavics, két újabb esély, ahogy koptatott szélük egy ponton összeér.S egymásba illesztve, összekapaszkodva elindultak félve egy közös kalandra... Odakünn a parkban búcsúzik a tél, messze innen új otthonban, ágyat bontva kél.Rügyet fakaszt bennem szerelmed melege, s a születő szín-képek bokrétába kötve.Vágyom a természet párnáján pihenni, s testedhez simulva csókjaid keresni...
