Elragad valami furcsa tűz,elűz minden tettetett,erőltetett nyugalmat és a hatalmat amivel elfedem feltörő érzéseim.Az az égető érzés már születésem óta perzsel,pusztít és kínoz,hordozom mint szégyellt titkot.Mint rejtett kincset amit óvni kell,ne tudjon róla senki,ne lássa,ne érezze más.De kicsi a hely amit egy test kínál a pusztító tűzviharnak hazudtam hát,többnyire magamnak.Nem tűz az ami nyaldossa szívem,nem parazsa égeti át néha a bőröm,dehogy!én csupán egy álmodozó vagyok.Hogy könnyebb legyen verseket engedek megszületni,pedig úgy érzem ez szinte semmi.Kiengedem a füstöt,de ezzel nem oltom,csak szítom a parázsló üszköt és fellobban folyton a zsarát.Mindig újra érzem lelkem lobogó tüzének égető parazsát.Néha kicsaptak belőlem,körül öleltek a lángok,de mindig kéznél van a ráció amit ha kell önmagamra zárok.Azonban lassan így is eléget,hamarosan tűz leszek csupán,ha nem engedem hogy a táncoló fény varázslatok velem utazzanak életem hétköznapi vonatán.
